Hogyan tovább?

Huh már megint eltelt egy hónap… Nem vagyok egy sikeres blog író 🙂 foghatnám a szezon végi hajtásra, 3 hetes betegségemre vagy hogy végkimerülésben szenvedek – ami mind igaz – de be kell vallanom, csak lusta voltam! Annyi minden történik nap mint nap, és mind jobbnál jobb dolgok amit ha lassan és teljességgel akarsz megélni, háromszor annyi időt vesznek el az életedből. Vagy adnak hozzá? Rengeteget! Nem is tudom hogy feldolgozni egyszerre, jó lenne eltenni, raktározni télire mint egy jó üveg lekvárt vagy kompótot. De nem lehet. Ezek a dolgok ott vannak és csakis akkor. Ki kell élvezni, átélni és elfogadni, hogy elmúlnak vagy mi állunk tovább. Ez esetben én állok tovább. Hogy hova, majd a következő posztomból megtudjátok de azt garantálom, hogy következő kalandom tartogat majd olvasni és nézegetnivalót bőven! Addig is egy kis időt kérek, hogy felkészülhessek rá.

Újult erővel

Immáron több, mint két hete nem jelentkeztem, és még csak arra sem foghatom eltűnésemet, hogy nyaraltam. Épp az ellenkezője: nekem a nyár igen dolgos időszak, vitorlás edzések, versenyek, jóga és a már sokat emlegetett balatoni slow life. Millió program, emberek spontán felbukása és a nagy hőség amiben az ember csak az árnyékban szeretne hűsölni.

Mindezek mellett egy igen fontos esemény is történt az életemben: betöltöttem a 30-at! Leginkább ennek az ünneplésére fogom az elmaradásomat.

Nem is ragoznám tovább a szót, holnap újabb mindfulness játékkal jelentkezem, remélem élvezetek majd!

A fotó 2018. Márciusában készült Japánban Tokashiki szigetén. Itt landartal tölöttem el egy fél napot, melyeken lényege, hogy az ott helyben taláható természetes anyagokat felhasználva hozzunk létre múlandó alkotásokat. Ezt a spirált a másnap reggeli dagály el is mosta.

Mit jelent számomra a jóga

Indiában a jóga oktató képzésen tanultak alapján a jóga fogalma a következőképpen foglalható össze:

  • Gyakorlatok rendszere a mentális és fizikai egészség fenntartására/helyreállítására
  • Hindu filozófia, amely a belső béke megteremtését segíti elő a test és a szellem kordában tartása révén
  • Gyakorlatok a test és a szellem uralására
  • A jóga szó a szanszkrit “YUI” szóból ered, melynek jelentése egyesíteni: a testet, az elmét, a lelket.
  • Pataljali szavaival élve “Chitta Vritti Nihroda”: a test és szellem elcsendesítése, hogy rátaláljuk valódi énünkre és ez által elérjünk a megvilágosodást.
  • Osho szerint a jóga tudomány. Külső hatások okozta kísérletekből és ezek visszajelzéseként belső tapasztalásból épül fel.
  • A jógára nem mint filozófia irányzat kell gondolnunk, hanem mint valamiben élünk és gyakolunk: 99% gyakorlat és 1% elmélet
  • Habár a jóga a hinduizmusban gyökerezik, gyakorlása nem kíván meg egy valláshoz való elkötelezettséget sem.
  • A jóga a mindfulness egyik módszere: segít hogy jelen legyünk itt és most.
  • Egészséges életvitel: a Hatha jóga technikái, asana rendszerei, pranayamai tudományosan bizonyítottan jótékony hatással vannak mind mentális és fizikai egészségünkre.Mit jelent számomra a jóga?

Békét.

Egyensúlyt.

Nyugalmat.

Egészséget.

Fizikai és mentális erőt.

Egy támpont rendszert a mindennapi élethez, az arany középút megtalálásához.

Finom recepteket és ízletes ebédeket.

Új felfedezéseket, kalandokat, álmokat és azok valóra váltásának képességét.

Új helyeket, földrészeket, kontinenseket, amik felfedezéséhez a jóga gyarkolása hozta meg a bátorságom.

Barátokat és csodálatos új embereket, akiket a jóga útján sodort a szél az életembe.

A család elfogadását, hosszú évek óta tartó konfliktusok és lázadások lecsillapodását.

A fizikai környezetem felismerését, lélegzetelállító tájakat, természeti csodákat, naplemetéket és csillagokat amikre korábban csak ritkán figyeltem fel.

Szépséget, rendszereket, rendet körülöttem és önmagamban is.

Környezettudatos életmódot – Na jó ebben a kertészeti egyetem is nagy szerepet játszot . . .

Napsütést. Fehér havat. Virág illatot. Vibráló színeket. Csilingelő hangokat.

Az érzékeim kitárulkozásást.

Megtanított mosolyogni és mosolyt fakasztani. Nevetni és nevettetni.

Sírni és elfogadni. Megérteni és feldolgozni.

Elengedni. Nyugodtan és könnyű szívvel.

Tanulni és tanítani. Inspirálni és megnyugtatni.

Várni és türelemmel lenni – ezen még van mit csiszolni . . .

Hosszan folytathatnám a felsorolást, de ez a lista végtelen. És még nem is tudom, hogy mire fog a jövőben megtanítani, rávilágítani, mit tartogat számomra AZ ÚT?


És Számodra mit jelent a jóga?

Mi is az a mindfulness? Slow life? Tudatosság?Meditáció? Jóga ?

Csupa olyan fogalom amit nap mint nap hallunk, befészkelte magát a szókincsünkbe, de vajon tudjuk, hogy mit is jelentenek? Valami humbuk? Szekta? Filozófiai irányzatok? Netán újfajta vallás? Vagy csak fogyasztói társadalom egy újabb terméke amit ránk akarnak sózni? Életvezetési tanácsok? Ebben a bejegyzésben megosztom veletek, hogy számomra mit jelentenek ezek a fogalmak, hangzatos szavak, és hogy milyen formában vannak jelen az életemben, és hogyan segítik – vagy éppen hátráltatják a minden napjaimat.

A történetet egy helyszínnel kezdeném: Balaton-parti kis település, ahol az év nagy részében csendesek, a minden napok, de a néhány nyári hónapban közkedvelt üdülő falu. Én is csak tavasztól őszig lakom, de meg vagyok róla győződve, hogy a téli hónapok is ugyan annyi csodát rejtenek, mint a nyár. Kedvenc hónapjaim itt a május és a szeptember – a nagy nyaraló tömeg még nincs, de a nyár már tombol. Csend van. Nyugalom. Csicseregnek a madarak, velem reggelizik a fenyőfán a mókus, a kövön sütkéreznek a harsány zöld gyíkok és éjszaka – néha boszankodom is miatta – fekete nyomot hagy a nyest maga után. Igazi Slow Life. Nem sietek. Biciklivel járok. Hogy azért mert szeretek tekerni vagy mert elektromos kapu híján lusta vagyok kiállni a garázsból örökké rejtély marad számomra – de élvezem a tekerést. Nem fáraszt, vagy bosszant a szembeszél és csapergő eső. Mert haladok. Gyorsabban, mint gyalog, de valójában lassan. Van időm megnézni az út mentén nyíló virágokat, felismerni a különböző illatokat, és megtippelni a mai időjárást a felhők állásából. Időben ugyan annyi munkába érni, mint a garázs – kapu – nyit – zár procedúrával együtt autóval. Arról nem is beszélve, hogy ingyen van, mozgok és még a környezetemet se károsítom vele. Mindig időben elindulok, mert tudom, hogy nem telik el úgy nap, hogy valakivel össze nem futnék és ne váltanék néhány szót. (Ez egy városban tömegközlekedéssel is szuperül működik…) Ha éppen nem időre megyek valahová ezek a találkozások gyakran megváltoztatják a napi időbeosztásomat. “Érik a cseresznye, le kellene szedni mielőtt a madarak elcsipegetik.” “A szomszéd néni lecserélte a szekrényét, le kellene hozni az emeletről a régit” ilyen és ehhez hasonló kéréseknek nem szívesen mondok nemet. Egy kedves barátom szavaival élve ez a “balatoni időszámítás”. Joggal kérdezhetitek, hogyan nem úszom el így az időben? Hogyan érek a napi a teendőim végére? Ez nem egyszerű. Rengeteg önuralomra van szükség. Listák, rangsorok, beosztások. És itt jön képbe számomra a mindfulness, magyar szóval élve talán a tudatosság a legmegfelelőbb szinoníma. Amivel éppen foglalkozom, amin éppen dolgozom, ott jelen vagyok és csak arra figyelek, koncentrálok. Nem hagyom hogy a telefonom érkező instagram értesítések vagy újabb Facebook posztok eltereljék a figyelmemet. Nem hallgatok munka közben zenét, hogy a kedvenc számomat dúdolászva lassabban haladjak a munkával. Bezárkózom, begubózok erre az időtartamra. Minél kevesebb inger ér ami elterelné a figyelmemet, annál hatékonyabban dolgozom, haladok. Nem csak a pénz keresős, hétköznapi értelemben vett “munkára” igaz ez, hanem a veteményes kertem ápolására, az ebéd főzésre de a családdal, barátokkal töltött időre is egyaránt. Nem fárasztó mindig ennyire koncentrálni? Szegezik hozzám többen is a kérdést. De! A válaszom határozottan igen. És nem mindig járok sikerrel. Most márjópár éve, az egyetem befejezése óta vállalkozó vagyok, a saját magam ura, és igen is sokszor elcsúsztam projektekben, teendőkben, késtem le fontos határidőket és találkozókat. Ezekből tanulva kezdtem el módszereket keresni, hogyan tornáztathatnám az agyamat, növelhetném a koncentrációmat – amivel az iskolában is mindig komoly gondjaim voltak – hogy megtarthassam a szabadságomat, tudjam azt az életstílust élni, amit elképzeltem magamnak. Így – és egy másik szálon a jóga gyakorlás révén – jutottam el a meditációhoz. Ami valójában csak koncentráció. A jóga 8 ágának a hatodik pontja: Dharana. Figyelmünket összepontosítjuk egy pontba: ez lehet a légzésünk figyelése, egy hang hallgatása, egy szín, egy érzés, egy látvány figyelése. Az igazi meditáció, Pataljali hetedik pontja, a Dhyana ennél már sokkal összetettebb. Mindkettőben közös azonban, hogy kritika, ítélkezés és értékelés nélkül vagyunk tudtában a történteknek. Hogyan kapcsolódik mindezekhez a jóga? Mi is maga a jóga? Mit jelent számomra? Erről olvashattok következő bejegyzésemben.

#hálásvagyok

Utazásaim felnyitották a szememet és érzékeimet a hála irányába. Mikor először felismertem, hogy – a már elcsépelt kifejezéssel éljek: boldog vagyok – azt csinálom amiről gyermekként álmodoztam (és a felnőttek mindig azt mondták: lehetetlen) tudatosan próbáltam magam rábírni a hála érzésére. Tudtam: mindezért hálásnak kéne éreznem magamat. De az érzés nem támadt fel bennem magától, bármennyire is szerettem volna, elmém azt súgta, ez lenne helyes. Szépen lassan természetesnek vettem, hogy én ez vagyok, ilyen az életem és mindez nekem jár. De egy dolog mindig ott motoszkált a fejemben: az egyensúly. A természet egyensúlyra törekszik és ez igaz minden fizikai, érzelmi, spirituális jelenségre. Az egyensúly nem kerülhető el. Ying és Yang. Fekete és fehér. Tél és nyár – mint a két szenvedélyem és hivatásom színterei. Ha ez igaz, akkor viszont az én nagy boldogságomnak is véget kell egyszer érnie és törvényszerűen jönni kell az ellenkezőjének. Ezt a gondolatmenetet azonban nem voltam hajandó elfogadni. Újra és újra a racionális felem előállt vele, de a bennem rejlő érző, lázadó fél ezt nem akarta elfogadni. Így kutatásba fogtam, milyen módon adhatom vissza az Univerzumnak a sok csodát, ami engem ért? Hogyan hálálhatom meg a különleges outdoor élményeim helyszíneit Föld Anyánknak? Mivel fizethetek be a nagy közös Szívesség Bankba? Sok sok ehhez hasonló kérdésre találtam választ a környezetvédelemben és minimalizmusban, buddhista szerzetesek könyveiben, mindfulness feladatokban és a jóga gyakorlásában. Mára teljes mértékben áthatja a minden napjaimat az őszinte hála érzése. Az ébredéskor nyitott ablakon beszűrődő napsugarak az arcomon, a reggeli műzlim idény gyümölcsökkel alkotott íz kavalkádja, útjaim az aktuális munkahelyemre: egyszer Japán méteres hófalai között kaptatva fel a hegyre máskor a balatoni nádasban kacsázó bicikliúton tekerve – mind-mind a hétköznapjaim olyan pillanatai, melyeket teljes valómmal át akarok élni, jelen lenni benne, érezni majd tovatűnni hagyni és már készen állni, fogadni az újabb pillanatot. Egyszerűen jelen lenni benne. Átélni, szemlélni, kinyílni és befogadni. Joggal mondhatjátok, kedves Olvasók, hogy könnyű a napsütéses nyári napokon vagy az idilli havas hegyekben így érezni, gondtalannak és vidámnak lenni. Azonban mi van a hűvös, esős novemberi, korán sötétedős, melankolikus városi napokon? Mert ilyen is van. De erre is megtanultam a leckét: ugyan csak jelen lenni. Nem ítélkezni és egyből elutasítani, hanem szemlélődni, megfigyelni és értékelni kell. A tudatosság és mindfulness témaköreit feszegeti már ez a gondolatmenet, és ennek kapcsán szeretlnélek meginvitálni Benneteket egy néhány hónapos kihívásra, gyakorlat sorozatra, melyet most kezdek a mindfulness jegyében. Tartsatok velem! A részletekről néhány nap múlva olvashattok, addig is Thich Nhat Hanh egyik mondásával búcsúzom:

“A múlt már véget ért, a jövő még nem jött el.”

/A fénykép Japánban, Okinawa szigetén készült, egy piaci antikvárium előtti kis asztalkán volt kirakva sok sok színes fa betű azzal a meghívással, hogy hagyj üzenetet a többi járókelő számára./

Utazásom kezdete a mindfulness és a jóga világába . . .

Utazásom kezdete a mindfulness és a jóga világába néhány évvel ezelőtt kezdődött, mikor kaptam egy Kindl e-könyv olvasót. Előtte sose olvastam, igazi furfangos tinédzserként csak a kötelezők rövidenből készültem az irodalom órákra, egyetem alatt pedig a rajzolás, tervezés és a millió gyakorlat elvette az összes időmet. Tirolban a kis hegyi faluban, ahol ekkoriban éltem, azonban rengeteg időm volt újra felfedezni a könyvek világát – még ha nem is a hagyományos lapozgatós módon – de a Kindl-öm bárhová mentem, velem volt. Telis tele Thich Nhat Hanh, Paulo Coelho, Szabó Magda könyveivel, útileírásokkal, természettudományi ismeretterjesztőkkel, jóga és életvezetési tankönyvekkel.

Ezzel szinte egy időben megismerkedtem egy fiúval. Természetesen mi más lenne a történetben, mint egy kis románc. A dél-tiroli sráctól mindenki óvva intett: állandóan gondolkodik, furcsa dolgokról mesél és néha még ír is! Engem mindez nem érdekelt, valami nagyon megfogott benne olyannyira, hogy néhány nappal a megsimerkedésünk után – a szezon végetértével – nem haza vettem az irányt, hanem délre, a Garda-tavi nyaralójukba. Kezdetét vette életem első spirituális utazása. Nem mondom, hogy könnyű volt ez a néhány hét – telis tele szélsőségekkel. Csodálatos spirituális élmények – amiket akkor még nem tudtam hova tenni – és mély zuhanások. Megértések és felvetődő kételyek. Egyértelmű irányelvek, vágyak és jövőkép. Az életem teljesen megváltozott. Már egy ideje ezen az úton jártam akkor, de tudattalanul, ismeretlenül bele a nagy világba. Most minden értelmet nyert, egyértelművé váltak korábbi döntéseim, találkozásaim, minden helyére került. Úgy vizualizáltam, mint egy hosszú idővonalat, ahol a múltban megtörtént életesemények a helyükre kerülnek, összeáll a kirakó. Minden fontos emberi találkozásnak meg volt a helye és lineárisan következett belőle a következő esemény. Még a rossz dolgokból is kiemelkedett egy-egy helyzet, szituáció, ami a következő lépcsőhöz vezetett ezen az idősávon.

Megnyugodtam. Megismertem a saját utamat. Jól dötöttem, mikor az intuícióimat követtem, az elvárt, tanácsolt út helyett. Úgy éreztem magam mint Paulo Coelho regényeiben rendszeresen előforduló bölcsesség

“Ha a saját utadon jársz, az egész univerzum összefog, hogy ez sikerüljön”

Mikor mindez tudatosult bennem, hogy úton vagyok, haladok előre egy egyenes mentén: kinyílt a világ és végtelen hála fogott el a környezetem iránt. Erről olvashattok következő bejegyzésemben.


Az alábbi kép Tirolban készült az Achenseetől emelkedő Seekarspitze-n.

Történetem

Egy átlagos középosztálybeli családban nőttem fel harmadik gyermekként. Érettségi után nem volt kérdés az egyetem: fel is vettek elsőre az általam kiválasztott szakra. Albérlet a legjobb barátnőmmel, gólyatábor és kezdetét is veszik azok az édes egyetemi évek. A függetlenség és a hamis szabadság érzése – a hatalmas kipukkaszthatatlan buborék amiben tengettünk napjainkat: előadások, zh-k, felejthetetlen egyetemi bulik és a rettegett vizsga időszak aminek túlélését egy franciaországai sítáborral vagy egy nyári fesztivállal koronáztunk meg. Gyakorlati hetek, Erasmus és nyertes tanulmány utak, versenyek Európa szerte. Mindenben volt részem. Tehetséges, azt mondták. Majd elérkezett a szakmai gyakorlatok ideje: fiatalos budapesti iroda után egy neves skandináv cég – és lassan kezd megtörni az a nagy buborék: a “való élet” – a “fényes jövő” szűrődik át repedésein. Monokróm színvilág, mély zavaróan hangos hangok. Bezártság, a szabadság elvesztésének félelme. Ezt a kopott, szürkés szín árnyalatot azonban elnyomta a buborék mélyéről sugárzó fény. A fehér havon és a tó kékeszöld vízén megcsillanó napfény. A téli vizsgaidőszakok közti ausztriai síoktatás és a vitorláskölcsönzőben eltöltött Balatoni nyarak emléke. Egy gyors matek után meg is kaptam – a majd hogy fel sem merülő kérdésre – a választ: ráér még az a nagybetűs felnőtt élet, az igazi 8 órás munka – visszamegyek télre a hegyekbe… Ennek már jópár éve, azóta megsíeltem Stájerország, Karintia, Tirol és legutóbb Japán hegyeit is – és megismertem mi is az a valódi NAGYBETŰS – vagy legalább is azt, hogyan alakítható olynná, amilyennek én szeretem. Sok-sok különleges ember, a lélegzetelállító tájak, színek, ízek, hangulatok. Mindez vezetett el a mindfulness és a jóga útjára is, Indiába és egy csodálatos utazáshoz önmagamhoz. Megismertem egy teljesen új embert, kinek társaságára újra és újra szomjazom, ki nap mint nap meglepetéssel szolgál, és mindig velem van. Azonban ez az utazás se zökkenőmentes, kalandokkal teli történet, melyről később ha szeretnétek, még hallhattok.

Üdvözöllek a YogaGo oldalán!

Jóga földön és vízen /a tervek szerint hamarosan a levegőben is/.

Mindfullness, sok sok utazás és az outdoor sportok világa. Ez vár rád, ha követed a Yogago-t.

Amíg a blog beindul, 2018 nyarán jógázz velem a Balaton északi partján Balatonfüreden, Csopakon és Alsóörsön. Részletes információkat és órarendet a menüben találsz.